SÁNDOR SIK


Budapest -Hungría, 1889-1963

HEREDEROS

Iskolaház en la esquina del corredor
Zsibongva, enérgicamente, la Corte Interamericana tarkán
Van delante de los jóvenes,
Los pasos hármával ugorván.

Saluda, orden de módjaképpen:
Ellos saben quién soy y allí cuelga la foto
En algún lugar de un muro en el pasillo
Fotos de maestros entre ellos en varias ocasiones.

Como uno de los otro összenézek,
Elnehezülnek mi hombro con los años,
Un érezem avultnak,
Elszürkült como una imagen histórica.

Pero voy a dejar keretemb
ől oxidado
Szürkült mano, non-szürkült de mi corazón
Bendición después de la siet
ők de futón
Bendiciones del padre, de la historia.

Escuchar las bendiciones pasadas
¿Mañana que esperan el cambio?
De todos modos, eso es inaudito, es, me siento,
El grito de Dios nagyapai.

No puede agregar un rico patrimonio de Abades:
Sólo lo que era, te dejo,
Pero si (Dios!),
Será feliz con él a finales de la unokátok.

¿Qué soy yo que he vivido mucho,
Igaztól, szépt
ől, mal y nunca miedo
Pero lo que no es agradable, que no es cierto,
Que no es buena, es también, ahora, para mí.

Tengo entendido que es, que no entiende
Yo puedo abrazar el pasado en el presente.
Quiero abrazar y mirar hacia el futuro,
S para servirme un informe.

Para servir al hombre, mundo
Dios mío, mi país, pequeño
Viejo yo, örökösökül,
Chicos, chicos, te ajánllak. 

(Traducido por Bing)

ÖRÖKÖSÖK

Az iskolaház folyosója sarkán
Zsibongva, fürgén, tavaszias tarkán
Mennek el
őttem a fiatalok,
A lépcs
őfokot hármával ugorván.

Köszönnek, annak rendje-módjaképpen:
Tudják, ki vagyok, hisz ott lóg a képem
Valahol egy falon a folyosón
Régvolt tanárok képei körében.

Amint egyik-másikkal összenézek,
Elnehezülnek vállamon az évek,
Olyan avultnak érezem magam,
Mint egy elszürkült történelmi képet.

De én kilépek rozsdás keretemb
ől
S szürkült kezemmel, nem-szürkült szívemb
ől
Áldást intek a siet
ők után,
Atyai áldást, - a történelemb
ől.

Meghalljátok-e a múltbeli áldást,
Kik a holnaptól várjátok a váltást?
Mindegy, megfogan, hallatlan is, érzem,
A nagyapai Istenhez-kiáltás.

Dús örökséget nem adhat apátok:
Csak ami voltam, azt hagyom reátok,
De hogyha (Isten adja!) megfogan,
Boldog lesz t
őle késő unokátok.

Csak ami vagyok: azt, hogy szépen éltem,
Igaztól, jótól, szépt
ől sose féltem,
De ami nem szép, ami nem igaz,
Ami nem is jó, azt is, most is, értem.

Megértem azt is, aki nem ért engem,
Tudok ölelni múltat a jelenben.
És akarom ölelni a jöv
őt,
S szolgálatára magamat jelentem.

Szolgálatára embernek, világnak,
Nagy Istenemnek, kicsike hazámnak,
Vén magam helyett, örökösökül,
Fiúk, fiaim, titeket ajánllak.

https://www.facebook.com/pages/Sík-Sándor/639573139399924?fref=ts

No hay comentarios:

Publicar un comentario